A légzésvédelem a munkavédelem egyik fontos területe, amely a szennyezett vagy oxigénhiányos légkörben végzett munkák során védi a dolgozók egészségét. A légzésvédő eszközök kiválasztása nem egyszerű feladat, hiszen figyelembe kell venni a munkakörnyezet jellemzőit, a szennyező anyagok típusát és koncentrációját, valamint a dolgozók egyéni igényeit és alkalmasságát.

A 65/1999. (XII. 22.) EüM rendelet az egészségügyi határértékeket és az egészségügyi határérték alapján történő védekezést is magába foglalja. A rendelet szerint a munkáltatónak kötelessége megelőzni vagy csökkenteni a dolgozók légzőszerveinek károsodását okozó tényezőket, és ha ez nem lehetséges, akkor megfelelő légzésvédő eszközt biztosítani számukra.

A légzésvédő eszközök két fő csoportra oszthatók: szűrő típusú és izoláló típusú eszközökre. A szűrő típusú eszközök a környezeti levegőt tisztítják meg a szennyező anyagoktól, mielőtt az belélegezné a dolgozó. Az izoláló típusú eszközök pedig függetlenek a környezeti levegőtől, és saját levegőforrást használnak.

A szűrő típusú eszközök védelmi szintjeit az FFP (Filtering Face Piece) jelölés mutatja. Az FFP1 jelölésű maszkok durva porok és nem mérgező párák ellen nyújtanak védelmet, az FFP2 jelölésű maszkok mérsékelten veszélyes finom porok és olaj- vagy vízbázisú folyékony részecskék ellen, az FFP3 jelölésű maszkok pedig mérgező gázok, gőzök és finom porok magas koncentrációja ellen. A maszkok végén található D betű azt jelzi, hogy a maszk átment a dolomit-poros teszten, ami azt mutatja, hogy könnyebb légzést biztosít. A VO és GA betűk pedig azt jelzik, hogy a maszk szerves gőzök és szagok (VO), illetve savas gázok (GA) ellen is véd.

A szűrő típusú eszközök kiválasztásánál fontos figyelembe venni az egészségügyi határértékeket, amelyek azt mutatják meg, hogy egy adott anyag milyen koncentrációban okozhat egészségkárosodást. A határérték alatti koncentrációknál nem szükséges légzésvédő eszközt használni, de ha ez meghaladja a határértéket, akkor olyan védelmi szintű eszközt kell választani, amelynek névleges védelmi tényezője meghaladja a fennálló koncentrációt.

Az izoláló típusú eszközök között megkülönböztetünk frisslevegős rendszereket és önálló légzőkészülékeket. A frisslevegős rendszerek olyan tiszta levegőt juttatnak az álarcba vagy sisakba, amelyet egy külső forrásból (pl. kompresszor) vezetnek be egy csövön keresztül. Az önálló légzőkészülékek pedig olyan palackban tárolt levegőt vagy oxigént használnak fel, amelyet egy hordozható tartályban viselnek a dolgozók.

Az izoláló típusú eszközök akkor alkalmazandók, ha a környezeti levegő oxigénhiányos vagy túlságosan veszélyes anyagokkal van tele. Ilyen helyzetek lehetnek például tűzesetek, robbanásveszélyes területek vagy zárt térben végzendő munkák.

A légzésvédő eszközök kiválasztásánál tehát több tényezőt is figyelembe kell venni:

  • A munkakörnyezet jellemzői: hőmérséklet, páratartalom, zajszint stb.
  • A szennyező anyagok típusa: porok, gázok, gőzök stb.
  • A szennyező anyagok koncentrációja: egészségügyi határérték alatti vagy feletti
  • A munkavégzés időtartama: rövid vagy hosszan tartó
  • A dolgozó egyéni igényei: komfortérzet, allergia stb.
  • A dolgozó alkalmassága: orvosi vizsgálat alapján

A légzésvédő eszközök használata mellett fontos még betartani az alábbi szabályokat:

  • Csak olyan eszközt használjon, amelyre képzést kapott
  • Ellenőrizze az eszközt használat előtt és után
  • Cserélje ki az elhasznált vagy sérült alkatrészeket
  • Tartsa tisztán és szárazon az eszközt
  • Tartsa be a gyártó utasításait
  • Ne vegye le az eszközt a veszélyes területen
  • Ne dohányozzon vagy egyen az eszközzel

A légzésvédő eszközök megfelelő kiválasztása és használata nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy megelőzzük vagy csökkentsük a légzőszervek károsodását okozó tényezőket. Ezáltal javíthatjuk a dolgozók egészségét és biztonságát.

Holtner Milán

Munka- és Tűzvédelmi Szakember