Az azbesztet – kiváló tűzvédelmi és hőszigetelő tulajdonsága, viszonylag könnyű feldolgozhatósága miatt – széles körben alkalmazták, különösen a múlt század harmadától a nyolcvanas évek végéig. Bár a munkafelügyelők már száz évvel ezelőtt jelezték, hogy az azbesztszállal dolgozók között feltűnően sok a légzőszervi és egyéb gyulladás okozta megbetegedés, igazán csak a kilencvenes években került sor széleskörű vizsgálatokra, amelyek ijesztő eredménnyel jártak. 1997-ben ezért
több európai országban betiltották az azbeszt felhasználását, kereskedelmét. Végleges uniós tiltásra 2004-ben került sor.
Egy ENSZ jelentés szerint az európaiak harmada van kitéve azbeszt okozta megbetegedéseknek. A munkahelyi eredetű rákos megbetegedések fele azbeszt expozícióra vezethető vissza.
Az azbeszt az ásványi szilikátok egy csoportjának olyan gyűjtő elnevezése, melyek különleges, szálas szerkezetet mutatnak. A molekula struktúrájukban szilícium oxid mellett található pl. vas, magnézium, kálcium, nátrium. Az azbeszt struktúrája rendkívül vékony elemi szálakból áll, melyeknek átmérője a milliméter ezredrészénél is kisebb. Az elnevezés a görög azbesztosz szóból ered, ami “kiolthatatlant” vagy “maradandót” jelent.
Az alábbi legfontosabb azbeszttípusokat különböztethetjük meg: fehérazbeszt (chrysotil), kékazbeszt (krokydolith), barnaazbeszt (amosit). Ezek az ásványok gyakorlatilag az egész földön elterjedtek, még a földfelszínen is fellelhetőek.
Az azbesztből készült legjellemzőbb termékek: tűzálló anyagok, tömítések és csomagolások, szűrők, fékbetétek és kuplungok, azbesztcement termékek (eternit), valamint a tűz-, hő- és zajvédelem céljaira alkalmazott azbeszttartalmú szórt vakolat.
Az építőiparban kétféle azbesztterméket különböztetnek meg: az erős kötésű (rendszerint 1 t/m³-nél nagyobb térfogattömegű – pld. azbesztcement termékek, eternit) és a gyenge kötésű (1 t/m³-nél kisebb térfogat-tömegű – pld. szórt azbeszt) azbesztet tartalmazó termékeket.
Leggyakoribb azbesztet tartalmazó épületanyagok:
- Azbeszt tartalmú szórt vakolat (alagsori födém, üzemek sportcsarnokok tetőszerkezete, azbeszttartó pillérek)
- Hőszigetelő anyagok (csövek, kazánok,)
- Azbesztcement termékek (palák, síklemezek, eternit csövek)
- Azbesztzsinórok (gőzvezetékek)
- Tömítő lemezek (klingerit tömítés)
Hogy kerül azbeszt a környezetbe? Az épületekbe több mint 20 évvel ezelőtt beépített, gyengén kötött szórt azbeszt kötése elöregszik és porladni kezd. Ha nincs védőburkolat, akkor ez közvetlenül a levegőbe kerül. Számos esetben a védőburkolat a mindennapi használat során sérül és ezáltal jut az azbeszt a környezetbe. Az azbeszt rostok a lakásokba, irodahelyiségekbe is bejuthatnak, különösen ott, ahol klímaberendezés vagy gépi ventilláció üzemel. Bármilyen azbesztet tartalmazó épület, építőanyag bontásakor kerülhet azbeszt a környezetbe, ha nem tartják be a legszigorúbb védelmi előírásokat.
A 12/2006. III. 23. EüM rendelet írja elő az azbeszttel kapcsolatos kötelező intézkedéseket. A rendelet egyes pontjai tartalmazzák az azbeszt jelenlétével, az engedélyköteles tevékenységekkel, a munkavégzéssel stb. kapcsolatos kötelezettségeket. (Alapvető szabályok: a munka során használjanak védőfelszerelést; az azbeszttartalmú szerkezeteket ne dobálják, fúrják, fűrészeljék; vigyázzanak, hogy ne törjön el, ne sérüljön a felülete; a szerelés alatt nedvesítésről, a porzás megakadályozásáról gondoskodjanak; szeles időben ne végezzék a munkát a fokozott porártalom elkerülésére.) A hulladékot speciális zsákokban kell a megfelelő hulladékgyűjtő állomásra elszállíttatni.
